A műalkotásnak van egy technikai megvalósulási folyamata, amely viszonylag jól körülírható folyamatok egymás utánjából áll. Jól kipróbált festékek, anyagok biztosítják a megfelelő technikai minőséget.
Ez mindenki számára elérhető, megvehető és megtanulható.
Ma a globális piacon ezer és ezer művész van jelen hasonló profi technikai és szakmai felkészültséggel, rajztudással. Ha csak a szerény magyar piacot tekintjük, itt sem túlzás a több ezres szám.
Még is, mi teszi sikeressé egyesek munkáit és mitől halnak éhen mások?
Az alkotás, a technikán, a tanult mesterségen és a tehetségen túl, maga a szellemi minőség, a „szoftver”, amely az alkotás lényegi, meghatározó része.
Nagyon sok tehetséges, kiemelkedő művész jár közöttünk. Azonban az elmúlt harminc évben alig találkoztam olyan művésszel, aki elégedett lett volna körülményeivel, ne lettek volna komoly eladási problémái.
Ez indított el azon az úton, hogy megkeressem mitől sikeres az egyik művész és mitől kevésbé a másik.
Itt most azokat a válaszokat találhatod meg az, amelyek a közel húsz éves kutatás során felszínre kerültek.
A márka Te Magad vagy!
Ahogyan a hétköznapjainkban is lépten nyomon megjelennek a nagy világmárkák, és a vásárlók gondolkodás nélkül ezeket választják más hasonló termékekkel szemben, úgy szűkebb területünkön, a festőművészet területén is egyértelmű tapasztalat, hogy a „márkás”, jó nevű művészek képei hamarabb és magasabb áron kelnek el, mint mások.
Tehát Picasso, avagy .... kovács 12 béla ??!
A jól bevezetett (felépített) „márka”, az maga a művész életműve.
Az azonban, hogy Magyarországon fel van-e építve a marketing szabályai szerint egy művész életműve, az viszont már egyáltalán nem biztos.
És mi van akkor, ha még nem is márka a művész, hanem csak egy lehetőség, akiből vagy lesz valami vagy nem, hiába tehetséges és tudja a szakma minden fortélyát.
A lényeg tehát mélyebben van.
Az, hogy valaki kijárta a szükséges iskolákat, megtanulta a mesterséget teljesen természetes, ezt mások is tudják.
Az, hogy fel van e építve az image vagy sem, az már koránt sem természetes.
Így tehát az iskola, a mesterségbeli tudás és a tehetség alapvető a többi pedig a művészetmarketing!
Ennek a művészetmarketingnek pedig az alapja egy emelt szintű szolgáltatás. Ezt a műtárgyat vásárló műértő számára első sorban a művész adja gondosan felépített életművével, továbbá a galériás, vagy az aukciósház, ahol a művet megvették, hiszen elemi érdeke mindenkinek, hogy egy vásárló ne csak egyszer költsön nála pénzt, hanem megelégedett, visszatérő vásárló legyen, aki újabb és újabb műveket akar megszerezni kedvenc művészétől.
Miből áll ez a marketing elveken nyugvó szolgáltatáshalmaz?
-
A dokumentációk, a publikációk, prezentálásából és rendszeres a frissítéséből, bővítéséből, tudatos image építésből.
-
A minőségi garanciából!
-
Az árgaranciából, és az árfolyam garanciából, amely biztosítja egy vásárló számára, hogy a műalkotásba fektetett pénze nem értéktelenedik el az évek során, hanem éppen ellenkezőleg, értéknövekményre tesz szert! Hiszen azt mindenki olvasta, tudja, tudni véli, hogy ez a termék így működik, ha jól működik! Éppen ezért fordít rá pénzt, amit akár el is utazgathatna, vagy kocsira, szórakozásra vagy bármi másra is fordíthatna. Ezt egyszerűen a klasszikus közgazdaságtan szerint helyettesítési értéknek nevezhetnénk és alapvető érdekünk, hogy a mi termékünket/művünket válassza az érdeklődő műértő.
Az utóbbi harminc-negyven évben a világon a rangsorba illesztés, minősítő besorolási tendencia minden téren kikerülhetetlen, mert ez is a versenyszféra része lett, ahol összemérik a márkákat, minőségeket.
Ugyan így működik ez a művészet területén is, ha elfogadjuk, ha nem!
A márka pedig maga a művész és az életműve!
Vagy a GALÉRIA, ahol kiállít és akkor ez kölcsönzi a védjegyet és minőséget!
Továbbá az aukciós eredmények, nyilvános és transzparens árfolyamok!
A művészetben tehát ezt rakják már évtizedek óta rangsorba a világon!
Ma már több szintű strukturált rendszerek segítik az üzleti világot, ahol ezek a térben, időben, minőségben stb. strukturált rendszerek teljesen jól kezelhetők és segítik a kifinomult egyre hatékonyabb működést.
Ma tehát a művészetmarketing világában sem elegendő csak egy iskolához, egy stílushoz, egy mesterhez besorolni valakit, hanem a műkereskedelem strukturált rendszerében is ki kell vívni a helyünket, ha képeket akarunk eladni rendszeresen és jó áron.
Ezt pedig kifinomult marketing eszközökkel, egy jól felépített marketing tervet végrehajtva tehetjük meg, lépésről lépésre.
Európa nyugati felén és az USA-ban kő kemény művészetmarketing stratégiákkal vezettek be a piacra művészeket, művészcsoportokat. Csináltak sztárokat.
Tehát lehet nem tudomást venni erről, de attól még ez így működik.
Ez van.
Ez az artmarketing tendencia egyre jobban és kifinomultabban virágzik a globális technológiákat használó világban.
Régen királyoknak, pápáknak voltak udvari festői, ma államfőknek, gazdasági birodalmak vezetőinek, bankároknak, brókereknek, reklámügynökségeknek vannak „udvari” művészei.
Az igazi kérdések pedig ezek:
-
Életképes e, amit csinálok?
-
Kell e ez a világnak?
-
Fejlesztettem e képességeimet?
-
Milyen új speciális dolgokra van szükség, hogy a termékem / művem jobb legyen?
-
Milyen szolgáltatásokat nyújtok, hogy megtöbbszörözzem a művem hatását?
Esetünkben nem úgy van erről szó, ahogy ez a hűtőszekrényre, varrógépre vagy egy autóra igaz.
Hiszen a művészet területe nagyon sokban különbözik, más a kulturális szövete, hiszen itt speciális kulturális közegben mozognak az alkotók, galériások, művészettörténészek, újságírók és a társművészetek képviselői.
De ez a globális marketing szemlélet kódolva van a művészeti piacon is!
Ennek pedig az artmarketing (művészetmarketing) az igazi terepe.
A művészet „termékeire” pontosan úgy igaz ez is, mint a világ más termékeire, csak a kontextus más.
Más a célpiac, más a piacom szellemi felkészültsége, igénye, akiknek a gondolataiban ugyan úgy felvetődik, amikor egy művet megvesznek, hogy ez vajon mennyire „korszerű”, mennyire volt / van benne a korában. Szellemileg, technikailag, gondolkodásban mit képvisel.
Vegyünk konkrét példát Kontuly Béla húszas, harmincas években festett művei milliós nagyságrendben kelnek el aukciókon. Az ötvenes, hatvanas években született művei sajnos töredékét jelentik a korábbi műveknek. Egyszerűen elveszette a szinkront a korával. Vehetjük Orbán Dezsőt, Szántó Piroskát, Hegyi Györgyöt, hogy széles skálát mutassunk csupán erre az egy a problémára.
Az elfogadható termék / alkotás önmagában még nem elég!!!
A legtöbben a konkurenseim közül is a megkívánt minőséget kínálják a vásárlóknak.
Az igazán csúcs, az a vágyott termék. Meg kell lepni a befogadót, a vásárlót. Ehhez kell az igazi kreativitás.
Ma már nem elég a "csak kiváló" mű, hanem a hozzákapcsolt értéknövelt szolgáltatások és garanciák megtervezett struktúrája is kell!
Profi művészetmarketing stratégia, amely elvezeti a vásárlót a művészhez, és az érdeklődésből a tetszésen át elvisz a konkrét vásárláshoz!
